Halle Berry: Párducból Macskanő

A fekete hattyú bakfiskorában minden szépségversenyt megnyert, amin csak elindult. Az előítéletekkel már kevesebb a dolga, és mára a megjelenésével is megbarátkozott. Ragyogó nőiessége mellett a tehetségével is meggyőzte az Oscar-bizottságot és bennünket is, hogy a szépség és a tehetség jól megfér egy testben. Halle Berry éppen veszélyes és dekadens macskanővé változik új filmjében...

Szépnek született, újságírónak készült, végül színésznő lett. Elégedett? Álszerénység volna azt állítanom, hogy elégedetlen vagyok a pályámmal. Most végre nem a magánéletem, hanem az új szerepem, a Macskanő révén kerültem reflektorfénybe. Végre ennek okán faggatnak és fotóznak a partikon. Apropó! Alig lehet megismerni új, hosszú hajával, leomló csigás fürtjeivel. Nagyon jól áll az új frizura. Szeretek váltani, megújulni. Tudom, hogy a rajongóimnak tetszett a tüsi fazon, én viszont meguntam. Nagyon élvezem, hogy beletúrhatok a hosszú loboncomba. Újra csábító nő akartam lenni... Szerintem sikerült... Mi maradt az újságírásból? Egyetlen szenvedélyem, hogy ha időm engedi, akkor írok egy-egy novellát. Itt van az új filmje, a lapok pedig még mindig exférje szexfüggőségén csámcsognak. Ön szerint ez miért érdekli még mindig az embereket? Mert azonosulni tudnak vele. A szexfüggőség mindennapos dolog a civil emberek között is. A volt férjemről csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyon szerettem őt, s ezért mentem hozzá feleségül. Amikor gondjai voltak, akkor is szerettem, de ezt a történetet már nem lehetett tovább folytatni. Csak külön. Legújabb filmjében macskanőt alakít. Hogyan készült fel a szerepre? Edzéssel és meditációval. Komoly fizikai felkészülést igényelt a szerep, s mivel nemcsak külsőleg, hanem lelkileg is átalakulok a történetben, mentálisan is tréningeztem. Egyébként mindig úgy alakul az életem, hogy a szerepek hasznomra válnak a hétköznapokon is. Erre most nagy szükségem volt: a kezembe kellett vennem az életem irányítását, és ahogy belebújtam ebbe a jelmezbe, az is sokkal könnyebben ment. Erősnek, cselekvőképesnek és szexisnek éreztem magam. Harmóniába kerültem magammal nőként is. Volt olyan időszak az életében, amelyet legszívesebben kitörölne az emlékezetéből? Igen, de mégsem... Mert a mélypontok nem felesleges kitérők. Tízévesen cukorbeteg lettem, és a középiskolában állandóan csúfoltak a bőröm színe miatt. A szomorú háttér ellenére mindeközben szépségversenyeket nyert. Tizenhét évesen Ohio szépének kiáltottak ki, ekkor elindulhattam a Miss World szépségversenyen is. Ám én nem akartam szép és gazdag modell lenni. Használom a szépségemet, de nem ebből szeretnék megélni. A macskanő fizikailag is megterhelő szerep. Meg kellett szenvednie a kecsességért? Tudtam, hogy ez komoly feladat lesz nekem, úgyhogy már jóval a forgatás előtt intenzív fitneszedzésbe kezdtem. Mindig is sportos alkat voltam, és formában tartottam magam, de most teljesítenem kellett azokat a fizikai kihívásokat, amelyeket a karakter megkívánt. A film kedvéért meg kellett tanulnom korbáccsal bánni és harcmozdulatokat elsajátítani. Mindig ilyen talpraesett? A brazil capoeira ­ amely egyszerre tánc- és harcművészet ­ igazán sokat segített. Hogyan érezte magát a szerepben? Kifejezetten jól. Szerintem minden nő szívesen változna macskává. Így a férfiaknak meg kellene dolgozniuk azért, hogy megfogják őket, és elnyerjék a bizalmukat. A kutyáknak gazdáik vannak, a macskáknak meg szolgáik. Tényleg jó volt cicának lenni...